Ez a bejegyzés azért íródik most, mert az esküvők szervezése mellett folyamatosan látom, hogy sokmindenre jut idő egy ember életében, de az igazi, mély, befelé figyelős időszakokra egyre kevésbé. Márpedig mikor máskor tegyen meg az ember csendes vissszavonulásra alkalmas lépéseket, mint élete legnagyobb kihívást jelentő időszakai, eseményei előtt? Ez a bejegyzés a saját élményeimen alapul, de bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy adott időszak vagy esemény előtt igazán és mélyről feltöltekezni.
Hogyan találkoztam a Napsugár Életházzal?
Őszintén szólva, soha nem volt bennem különösebb vágy, hogy részt vegyek léböjt kúrán, vagy úgy egyébként is bármilyen böjtkúrán ebben az életben. Nem is ismertem, nem is hallottam róla az alapoknál többet, és őszintén, feleslegesnek is éreztem 2015 őszéig. Aztán az esküvői szezon vége felé, találkoztam az egyik drága kedvenc menyasszonyommal, Gráf Jennifer-rel, aki olyan lelkesen mesélt a munkájáról és a Napsugár Életházról, ezzel kapcsolatosan egy-egy ilyen kúra részleteiről és jótékony hatásairól, hogy azonnal tudtam, eljött az idő, és mégiscsak kipróbálom.
Persze az első lelkesedéstől számítva sok-sok hónap telt el. És én éreztem, hogy kell nekem valami új próba, ki kell szakadnom a mókuskerékből. Tudtam, és mai napig vallom, hogy akkor tudok teljes szívből, erővel koncentrálni és nagy-nagy szeretettel készülni egy esküvőre, ha belül rendben vagyok lekileg és nem nagyüzemben hajtom végre a feladatokat.
Nincsenek véletlenek
Egy este azon tanakodtam, hogy nagyon közeleg az újabb esküvői szezon, és az első idei esküvőig már alig volt hátra pár napom. Ebben a pillanatban jött velem szembe egy last minute ajánlat: azon az egyetlen májusi hétvégén, amikor még volt 3 szabad napom, a Napsugár Életházban pont meghirdettek egy 3 napos léböjtkúrát. Azon nyomban lefoglaltam, nehogy meggondoljam magam és más “fontosabb” teendő a helyébe lépjen. Arról nem is beszélve, hogy nekem már csak hab volt a tortán, hogy a Ház Pilisszentivánon van, vagyis nem kellett az országot átszelnem, de még a várost sem, hogy odaérjek. Családanyaként és dolgozó nőként az idő az egyik legfontosabb szervező tényező, így nagyon fontos, minden program esetében, hogy mennyi idő alatt érek A-ból B-be.
3 nap böjti csoda - Mi történt a kúrán?
Az első és legfontosabb megállapításom, hogy ez a pár nap egyáltalán nem a koplalásról szólt. Eleinte nagyon izgultam, hogyan fogom ezt kibírni, de legnagyobb elképedésemre, szimplán csak nem voltam éhes. Átállt az agyunk, nem hiányzott semmi. Illetve egy valami mégiscsak... és ez éppen a vajas kenyér volt. Már menet közben is nagyon érdekesnek találtam ezt a semmiből előkerült vágyamat, ami éppen a vajas kenyérről szólt. Nem pedig valami extra ínycsiklandó finomságról. Azt sem tudom már, mikor ettem utoljára és mégiscsak, gyerekkorom alap rágcsálnivalója hányzott egyedül a 3 napban. Milyen érdekes az emberi agy...
Ez a pár nap tehát nem a fogyókúráról szólt, annál sokkal-sokkal többről. Lelkileg, gondolatilag rakott rendbe. Persze ehhez erősen hozzájárult az ottani szakemberek hatása is. Hiszen a reggeli tornán, a napközbeni beszélgetéseken nyitottuk fel egymás szemét, hogy a pozitiv gondolatoknak hatalmas jelentősége van a minőségi élet elérésében. És itt ne gondoljatok semmilyen földtől elrugaszkodott, misztikus dologra, pusztán csak beszélgetésekre, amelyeken keresztül megismertük egymást a csoporttagokkal, és akik előtt bátran kimondhattunk mindent, amit gondoltunk egy adott témáról.
És itt jön a képbe a másik újdonság: gyakorlatilag számomra teljesen ismeretlen, vadidegen emberekkel voltam összezárva 3 napig. Ez már önmagában is nagyon jó kihívás, a személyiségemből fakadó izgalom, ami csupa pozitív megélést nyújtott nekem az ott töltött hétvégén.
1 nap a Házban - Így telik egy átlagos böjti nap a Napsugár Életházban
Bátran mondhatom, hogy a legkellemetlenebb rész a reggeli keserűsó volt, de aztán az is feledésbe merült. ☺
Minden reggel 8 órakor találkoztunk a közös étkezőben ahol várt minket a forró csalántea, ami megadja a kezdő lökést a szervezetnek és beindítja a méregtelenítséi folyamatokat. A sok folyadék bevitele fontos, ezért Móni, a vezetőnk, ezt szigorúaan is vette, folyamatosan kellett húznunk a strigulákat minden egyes pohár tea és elfogyasztott üveg forrásvíz után. Szerintem még életemben nem ittam ennyit, mint itt, ezen a 3 napon.:)
A közös teázás után jött a mozgás, a torna. Számomra ez volt az egyik fénypontja az ottlétnek.. Semmi izzasztó, ugrálós feladat nem volt. Inkább a pilates, jóga gyakorlatok váltakozva és persze meditáció, játékok, amivel a pozitiv gondolatokat vizualizáltuk.
Ezután jött a jól megérdemelt búzafűlé, amitől tartottam, mert csupa rosszat hallottam az ízéről, de teljesen őszintán jelentem, kifejezetten finom volt, mert megbolondították egy kis frissen préselt almával is.
A délelött csendben telt, vagy a ketrben olvasgattunk, vagy beszélgettünk, vagy egyszerűen csak pihentünk. Volt olyan nap, hogy én minden szégyenérzet nélkül 11-kor aludtam egy nagyot. Nem is emlékszem, mikor csináltam ilyet utoljára. Egy sima hétköznap el se tudnám ezt képzelni, még akkor sem, ha nem is dolgozom éppen. Egyszerűen túl sok a feladat, amit egy napba belezsúfolok. Ezért még akkor sem engedem meg magamnak, amikor pedig tehetném. Ebben a megengedésben sokat segített a vezetőnk, Móni is, aki már a legelején elmondta, ne foglalkozzunk vele, ha nincsen kedvünk sétálni, beszélgetni, itt nem kell megfelelni senkinek, ha fáradtak vagyunk, akkor csak aludjunk egyet. Hallgattam rá.☺
A délelőtti csendespihenő után jött a déli zöldséglé magában, vegeta helyett sáfrányos szeklicével.
Majd jött a kötelező délutáni szieszta, amit meleg májpakolással kellett végigfeküdni, nagyjából fél 3-ig. Jelentem, ez is sikerült, ezt is megcsináltam!
Délután indultunk el kirándulni a közeli erdőkbe. Érdekes volt, hogy első nap volt egy kis fejfájásom és a séta is nehezebben ment, de másnapra mintha kicseréltek volna, semmi fejfájás, szédülés, csak úgy gyalogoltam és mentem előre, hogy hihetetlen. Itt megint csak Mónit tudom dícsérni, aki a legelején nagyon részletesen elmondta, hogy milyen tünetek lehetnek, mire számítsunk, hogyan fog reagálni a szervezetünk a böjtre.
És bejött neki, tényleg nem aggódtam a fejfájás miatt és tényleg elmúlt másnapra a fáradtság, levertség.
Persze voltak jó kis praktikák: azért,hogy bírjuk a tempót, a kirándulás előtt és után mindig kaptunk valami nagyon finom friss gyümölcslét. (eper, körte, gyömbéres spenót…)
Mindemellett lehetett még szaunázni, masszásra menni és természetesen pihenni, pihenni, pihenni.
A vacsora mindig zabkása volt mézzel, fahéjjal, sötét, igazi kakaóval megbolondítva. Ezt annyira megszerettem, hogy azóta itthon is rendszeresen fogyasztom. Elötte soha nem próbáltam.
Este közvetlenül lefekvés előtt jött a finom almás céklalé, ami állítólag nagyon hasznos a májnak éjjelre. Ezt is felvettem az itthoni szokásaim közé.
Mit tanultam ez alatt a 3 nap alatt a NAPSUGÁR Életházban?
Összeszedtem a TOP érzéseket és cselekedetet, amit a böjt adott nekem:
1. Megcsináltam!:)) - a képes vagyok rá érzés mindennél felemelőbb
2. Étkezési tanácsadás az asztrológia jegyében - a böjt előtt konkrétan fogalmam sem volt róla, hogy az asztrológia erre is alkalmas lehet. De nekem szóról -szóra belőtték az alkatomnak és személyiségemnek való étkezési kultúrát.
3. A zabkása zseniális találmány.
4. Masszázs - erről mindig is tudtam és ezután még inkább tudni fogom, hogy alapvető az egészséges életmódhoz.
5. Reggeli torna és meditáció - nincs ennél felemelőbb érzés, mint így kezdeni a napot.
6. Pozitiv gondolatok - a mentális erő egyik alapfeltétele
7. Telefon, TV, internet mentes órák - mostantól bevezetem
EREDMÉNY
Aznap reggel, amikor elindultam a Napsugár Életházba, még remegtem az idegességtől a sok feltorlódott munka, szervezés miatt. Mire ideértem és az első nap feléig elértem, már teljesen sikerült kikapcsolnom. Nem kattogott az agyam semmin. Nagyszerűeket aludtam, bepótoltam minden elmaradt alvásomat.
Tiszta fejjel, pozitiv gondolatokkal, elégedetten jöttem haza.
Másnaptól ezerrel pörögtem újra és talán még jobban is esett, mint elötte.
Úgy érzem, hogy sokkal türelmesebb vagyok, remélem ezt a család is észrveszi!
Köszönöm az itt töltött időt Milánkovics Móninak, Gráf Jennifernek és Hódossy Zsuzsának!
Nagyon remélem, hogy fél év múlva újra találkozom Veletek!
Elérhetőségek:
2084. Pilisszentiván, Sport utca 2.
