Mindig lenyűgöz a kreatív alkotói munkafolyamat, főleg, ha az olyan eszközökkel valósul meg, ami újrahasznosít valami régi, valami más, valami különleges értéket. Bálint Sára ruhatervező esküvői kollekciói néhány évvel ezelőtt törtek be a köztudatba, így alapvetően egy még mindig a felnövés folymatában levő brandről beszélgetünk. Abban azonban semmi kétség nincsen, hogy amilyen ősrobbanással tört be az esküvői piacra, olyan erővel fog felnőni, egy szempillantás alatt.
Sára ruháiban van valami légiesnek tűnő mélység, valami, ami elmossa a határokat a 36-os és a 44-es méret között. Minden ruha közös alkotói folyamat, minden darabba "belevarrja" a menyasszony életének egy emlék-szeletét. Ilyen emlék lehet egy régi, családi csipketerítő, mely diszkrét bájjal bújik meg egy szoknyarész szegletében. A menyasszony egyenrangú alkotópartner a tervezés folyamatában. Talán a Sára személyiségéből áradó hihetetlen empátia az, ami kölcsönöz egy különleges érzékenységet az általa tervezett ruháknak. Talán azért van, mert a tehetsége mellett egy jó pszichológus is bújkál benne. A beszélgetésünket mindenesetre olvassátok szeretettel.
GW: Hogy érzed magad az álmaid megvalósulása közepette?
BS: Nagyon jól vagyok, elképesztően érdekes ez a szezon, teljesen máshogy alakul, mint ahogy tavaly ősszel képzeltem! Azt gondoltam, hogy az idei esküvőkön többnyire a tavaly ősszel befoglalt ruhák jelennek majd meg, de a valóság más. Tavaszi esküvő? Tavasszal megtervezett ruha. A lehetőségektől és a rendelkezésre álló időtől függően nagyjából egyetlenek vagyunk a piacon, akik vállalnak Rapid ruhatervezést. Ami esetenként 5-6 hét, az helyzettől függően egyetlen hét alatt is lebonyolítható. Továbbra is azt mondom, a jó munkához idő kell, legalább 2 hónap, de a jelenlegi csapatommal volt már több ilyen kérés is, amit sikeresen megoldottunk. A stílus adott, vintage ruhákat tervezek. Szerencsés vagyok, mert akik megtalálnak, azok éppen azt keresik, amit én nyújtani tudok. Így általában már azonnal közös hullámhosszról indítjuk az igények felmérését. Ez a szezon február óta tart és kíváncsian várom, mit hoz még a nyár ...
GW: Mit gondolsz, minek köszönhető ez a hirtelen berobbanás az esküvők világába?
BS: Azt hiszem van egyfajta szerencsés időzítés a dologban. Nyugat-Európában, Amerikában már legalább 10 éve hódít a vintage esküvők világa, itthon pedig még mindig csak ketten, hárman vagyunk, akik igazán ezt a hangulatot képviselik. Az első esküvői ruhámat 2004-ben terveztem, viszont 3 éve döntöttem úgy, hogy rendben, akkor most csinálok egy esküvői kollekciót is újrahasznosított csipkékből, amelyek organikusan hozták magukkal a vintage stílust is. És a vártnál is örömtelibb volt a fogadtatás!
GW: Ha Bálint Sára, akkor hogyan definiálod magad? Mi a saját énképed?
BS: Az első kulcsszó a vintage. A csipkehasználat nagyon erőteljes stílusjegyem. Másrészről, ahogy az előbb említettem, a ruháim egy része újrahasznosított anyagokból készül, például azokból a csipkékből, amik előtte más életet éltek, más dologra használták őket. Aminek továbbra is van értéke, de már nem az eredeti funkcióját tölti be.
Emellett minél könnyedebb, minél kényelmesebb darabok tervezése a cél. Úgy gondolom, hogy a mai kor asszonyai vagy lányai már nem a habcsók ruhákat keresik, leáldozóban a kikeményített, nehéz királykisasszony ruha. Ez sokmindennek köszönhető, azt hiszem a társadalomban betöltött szerepünk változása is hatással van ilyen szempontból a ruhatervezésre, hiszen a ruha a személyiségünk egyfajta kifejeződése. Ha pedig az életben betöltött szerepeink között egyre nagyobb hangsúlyt kap a munka, a karrierépítés, és ezekben a szerepkörökben ugyanolyan erős jelenlétre van szükségünk mint egy hasonló beosztású férfinak, egészen természetes, hogy az ízlés a hagyományos "asszonyi" szerepkörtől eltérő ruhák viselését diktálja. Könnyed, légies, a funkciót és indivídumot előtérben tartó és nem pedig a tradíciókat hangsúlyozó.
Alapvetően egyébként budapestiek a megrendelőim, ami szintén meghatároz egyfajta urbánus-intellektuális "látásmódot". Ez jellemzi azokat, akik megkeresnek. Még mindig érezhető a különbség a hagyományos vidéki lakodalom és a fővárosi kézfogó között. Egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál, de jóval individualistább egy nagyvárosi lány esküvői világa, és sokkal családközpontúbb egy kisebb városból érkező menyasszonyé. A sorrend betartása is fontosabb még a fővároson kívül, vagyis eljegyzés, esküvő, gyerek. Ez nem sztereotípia, ilyen a társadalmunk, és természetesen mindíg vannak kivételek! A pezsgő fővárosi őrület, kontra vidéki és élhetőbb tempó. De persze nem emiatt kevesebb a vidéki ügyfelem, hanem pusztán azért, mert azért egy ruha megtervezése sok egyeztetést igényel, átlagosan 6-8 találkozót takar. És nem feltétlenül könnyű akár 100km távolság mellett is folyamatosan ingázni.
GW: Említetted, hogy RAPID szolgáltatást is nyújtasz, mi ennek a lényege? Hogyan tud elkészülni egy ruha 1 hét alatt?
BS: A Rapid szolgáltatás mindent tartalmaz ugyanúgy, mint a normál, csak annyi a különbség, hogy a munkaerőforrást máshogyan kell szervezni. Ugyanúgy a nulláról indítjuk a folyamatot, nem meglévő ruhát alakítunk, az nyilván könnyedén beleférhet ilyen időintervallumba. Több emberrel kell akkor azon a héten dolgozni, illetve nagyon precízen tudni kell előre, hogy mit, mi után és hogyan szervezünk. Azért volt erre szükség, mert sokan jelentkeznek külföldről, illetve Budapesten kívülről, és ezzel a lehetőséggel lerövidíthető a próbafolyamat. A tervezést és minden mást, amihez nem kell feltétlenül személyesen találkoznunk előre leegyeztetünk, így a találkozások folyamán már csak a konkrét ruhapróbák vannak hátra.Egy-egy ilyen hét mindenki számára elég intenzív, így fontos, hogy alaposan előkészítsük.Alapvetően ez már managment dolog.
GW: Honnan indultál és hová érkeztél meg az elmúlt évek alatt?
BS: A Mome-n végeztem Iparművészként kötős szakon, és a második diplomámat Vizuális Kultúra Tanárként szereztem. Mindig is vonzott a kreatív alkotómunka világa, van is egy márkám, ami kötött ruhákkal foglalkozik és ezt is legalább annyira szeretem, mint az esküvői ruhákat, mégis van valami a fehér csipkében, ami most jobban foglalkoztat. Ez természetesen csak a személyes megélésem, de ez vezetett oda, hogy 2012-ben mertem egy pályzatra esküvői ruhát készíteni és ez annyira jól sikerült, hogy elgondolkoztam egyfajta jövőképen, aminek a középpontjában pontosan az áll, amit most is csinálok.
Szinte hihetetlen, de tavaly meghúztam egy lélektani határt, hogy hány ruhát tudok maximum tökéletesen kivitelezni egy hónapban. Most azt látom, hogy ezt az átlagot már a nyáron meghaladjuk. Ez a fejlődési lehetőség annyira inspirál, hogy nem is igazán tudom kifejezni az örömet, amit ez nekem jelent. Élvezem és csinálom és nem is gondolkodom, csak megyek előre.
Rövid távú tervem, hogy sikerüljön a jelenlegi projektcsapat mellett egy 2-3 fős fix csapattal dolgozni és a középtávú tervem a showroom megnyitása.
GW: Van olyan, hogy kedvenc ruha?
BS: Érdekes kérdés, hiszen mindet szeretem:), De valóban, van két olyan ruha is, amivel azóta is melengetem a szívemet. Az egyiket 2 évvel ezelőtt terveztem,hatalmas fehér pávatollakból készített fűzővel. Illetve egy másik, egy tavalyi esküvőre: a menyasszony sírva jelent meg az ajtómban, hogy 1 hete van még az esküvőig és az előzőleg lefoglalózott ruhája, friss szemmel, egyszerűen vállalhatatlan. Tudja, hogy reménytelen, de tudnék-e segíteni neki? Úgy éreztem, tudok. Így 1 hét alatt terveztünk egy sellőlány ruhát, amiben fantasztikusan érezte magát.
GW: Hogyan zajlik nálad egy tervezési folyamat? Mi történik az első találkozástól a közös munkafolyamatig?
BS: Alapvetően az első pillanattól kezdve nagyon erősen koncentrálok a menyasszony személyiségére, hiszen attól lesz személyreszabott a tervezés, ha rá tudok hangolódni. Nálam nincsenek kőbevésett dolgok, csak egy alap elképzelésre van szükségem, amibe bele tudom vinni a saját személyiségemet is.
A közös hang megtalálása szempontjából az első találkozás a döntő. Ott már eldől, hogy tudunk-e együtt dolgozni, vagy sem. De ahogy már említettem, szerencse, nem szerencse, alapvetően olyanok keresnek meg, akik értik, amit tervezek és pontosan azt is keresik. Ezért például sosem készítek kép alapján ruhát, az nem az én feladatom, az varrónői dolog. Ha tervezés van, ott a lélektől kezdve az önértékelésig, a párok véleménye egymásról, minden szerepet játszik. Hogy mit értek ezalatt?
A munkám során elsődlegesen nőkkel dolgozom együtt, és látom, mennyi önismeretet igényel, hogy valaki olyan ruhát készíttessen magának, ami valóban az ÖVÉ. A legszebb nők is találnak magukon felnagyítható hibát, a legjobb nők is találnak piszkálnivalót magukon, amit lehet bántani, amit lehet elrejteni. Rengeteg fantasztikus személyiségű nő jön hozzám, akik hagyják, hogy a család, vagy a párjuk véleménye befolyásolja, de nekem, mint tervezőnek az a dolgom, hogy az adott nő számára a lehető legjobbat hozzam ki ennek az egésznek a közös vetületéből. Ehhez kell a türelem, a koncentráció, az, hogy megtanuljak olvasni a sorok között. Hogy átlássam, mi az Ő valós énje, mi az, amit én a saját egyediségemmel hozzá tudok tenni és mi az a lehámozandó társadalmi nyomás, ami okozhat egyfajta önértékelési problémát.
Lekopogom, de eddig nem volt olyan ügyfelem, akivel ne tudtam volna dűlőre jutni. Ami kellemetlen helyzeteket okozhat, az leginkább a menyasszony belső bizonytalansága, egyszerűbb kérdésekben is akadozó döntésképtelensége. Itt jön be a pszichológus vénám: ha látom, hogy valaki megakadt, akkor próbálok a támasza lenni és segítek neki elindulni egy irányba. Eddig mindig bejött ez a szemléletmód.
GW: Veled beszélgetve folyamatosan az az érzésem, hogy te tiszteled a saját nemedet, valóban és őszintén. Jól érzem ezt?
BS: (mosolyog) Tény, hogy Édesanyám egyedül nevelt engem és a húgomat. Mindegyikük erős személyiség, akik a maximumot próbálják kihozni az életükből, és mindig próbáltak talpon maradni egy alapvetően férfias energiájú világban. Ez az identitás több szempontból is megjelenik a munkám során. Például maximálisan igazságtalannak érzem, hogy a legtöbb esetben azzal az állandó kérdéssel szembesülnek a menyasszonyok: ugye fogsz még fogyni az esküvőig? Majd előveszik a 36-os, 38-as méretű ruhákat próbálni. Más, nagyobb méret alig található meg az üzletekben. Nálam másképp van: a sztenderen kis méretű ruhák lógnak ugyan, mert ezek bemutató darabok, és csak a stílus bemutatására használjuk őket, ezeket ritkán próbálják fel. Azonban a személyre szabott ruhák nagyrésze nem ekkora, sok menyasszonyom 44-es, 46-os méretet hord. És ettől még lehet könnyed, stílusos, és igazán nőies valaki. Bánt ez a fajta társadalmi prés a női nem felé, mert azt gondolom, hogy a nők értékét és erejét semmiképpen sem fejezi ki a ruhaméret.
GW: Mit tanácsolsz akkor ezek alapján a jelen menyasszonyainak?
BS: Gondolják át hogy mit is akarnak igazán, mennyire akarnak spirituálisan kapcsolódni az esküvőjükhöz. Kicsit hazabeszélek, de szerintem több dolog szól a tervezés mellett. Egyszer az életben minden nőnek jár egy személyre szabott ruha tervezésének élménye. Ráadásul ez egy közös folyamat, közös alkotó munka, ezt is megéri kipróbálni egyszer. Javaslom az inspirálódást, Pinterest felületeken, én is vezetem a magamét, és azt is, hogy mielőtt eljön hozzám, mindenképpen menjen el egy esküvői ruhaszalonba próbálni, hogy érezze: mit szeretne és mit nem. Az a legjobb, ha magától jön rá, miben érzi jól magát és miben nem. Nem mellesleg így már egyből látható is, hogy túl nagy különbség nincs a személyre szabott és a kölcsönzött ruhák áraiban. A kölcsönzésnél mindenképp jobbnak tartom ha az ember újat vesz, és még jobbnak ha személyre szabottan készíttet.
Márcsak azért is a tervezett ruha mellett voksolnék, mert az energia sosem vész el, csak átalakul...egy mások által is hordott ruha ki tudja, milyen emlékeket őriz, milyen élmények érték...Szerintem egy ruhának is lehet karmája, jó vagy rossz. De ez hitrendszer kérdése. Ezért inkább kiemelek egy konkrét technikai kérdést: mi van, ha macskaszőrre allergiás valaki? Gyakorlatilag nincs olyan tisztítási eljárás, ami maradéktalanul eltünteti a ruhából a macskaszőrt. De ez csak példa. A lényeg, hogy a személyreszabott ruha, amiben el-elrejtünk újfent hasznosított anyagokat, csipkéket, gombokat, bármit, együtt dolgozunk és ötletelünk rajta, sokkal személyesebb és nagyszerűbb érzés, mint egy 100x kölcsönzött ruhában egy életre igent mondani.
